TÁTRAI VIKTÓRIA

UTAZNI JÓ

Utazni jó...vagy ahogy mondanák:... Úton lenni a boldogság, megérkezni a halál...De mielõtt messzi tájak felé vennénk utunkat, legkevesebb hogy hazánk szépséges tájait bebarangoljuk. A Kárpát - medence vidékére gondolok itt, mely nem is olyan rég még egy Nagy Magyarországot képezett.
Határon túli magyarként számtalanszor szembesültem a hontalanság érzésével. Dilemmát okoztak a mások számára olyan egyértelmû fogalmak, mint a „haza”.
Amikor gyermekkoromban híres magyar költõk, írók, történelmi személyiségek kapcsán olyan városok kerültek szóba, mint Kolozsvár, Kassa, Verecke, nem értettem Magyarország térképén ezeket a városokat miért nem találom. Régi vágyam volt, hogy ezeket a vidékeket bejárjam, a könyvekbõl, elbeszélésekbõl ismerõs helyeket magam is megcsodáljam. Ennek feltételei azonban eddig nem voltak adottak, idõ, lehetõség, társ, elszántság hiányában az út mindig elmaradt.
De egyszer mindennek eljön az ideje. Barátommal elhatároztuk, hogy idén júniusban külföldi nyaralás helyett, bemotorozzuk Nagy Magyarország területét. Az útra két hónapot szánunk, mindezt úgy, hogy csak egyetlen a mai Magyarország
területén lévõ városba látogatnánk el, ez pedig a leghûségesebb város: Sopron. A másik fontos helyszíne körutazásunknak a Pünkösd napi Csíksomlyói búcsú.
Társam gyakorlott utazó, és egy ideje én is elkísérem útjaira (korábbi utak: www.erika.cz ), ez a kirándulás mégis másnak ígérkezik, mint a többi. Egyrészt az adott terület földrajzilag elég változatos, több országot érintve, eszmei jelentõsége ennél sokkal mérvadóbb. Hisz úgy barangoljuk be ezt a vidéket, mintha még mindig egy-, nagy-, és magyar lenne. Persze bizonyára adódnak nehézségek, de bízom benne, hogy ezeket megoldjuk. Ez a kirándulás egyben jó felkészülést, tapasztalatszerzést is jelent számunkra további hosszú távú útjainkhoz.
Az út sikeréhez természetesen hozzátartozik annak körültekintõ megtervezése. Ez esetünkben, a szokottnál több gondot okozott.
Nehéz volt ugyanis megfelelõ térképet találni, mely alapján az útvonalat tervezhettük. Ha ez mégis sikerült a települések általában korabeli nevükön szerepeltek. Mindez még izgalmasabbá tette tervünk megvalósításának ezen részét.
Számolnunk kell azzal, hogy egyes országokban nehézkés lehet a határátkelés. Gondolok itt arra, hogy Erdélybõl Kárpátaljára gondot okozhat az átkelés, mivel csak kishatárátkelõ helyet találtunk Halminál. Ha esetleg ez ügyben valaki egyéb lehetõségrõl is tud, kérem jelezze nekünk.
Az út tervezése során természetesen felmerült a kérdés hol, miképp fogunk megszállni. Eredeti terveinkben sátorozás szerepelt. Az országok helyi viszonyait nem ismervén, úgy gondoltuk tervünkrõl beszámolunk, illetve segítséget kérünk hasonló gondolkodású az adott területeken élõ nemzettestvéreinktõl, elsõsorban szálláslehetõségek ügyében. Ekkor jelent meg felhívásunk határontúli magyarokat érintõ oldalakon, kerestünk fel magyarság kérdésével foglalkozó fórumokat. Az eredmény számunkra is meglepõ, és örvendetes volt. Számos visszajelzést kaptunk Vajdaságból, Erdélybõl, tanároktól, diákoktól, akik étkezést, szállást kínáltak otthonaikban ott tartózkodásunk idejére. Ennek köszönhetõen sátorozásra csak néhány helyen lesz szükség, ami nem gond hisz utunkat eredetileg így terveztük. Többen ajánlották magukat idegenvezetõnek, kérték, töltsünk el pár napot náluk. Mivel ilyen szívélyes meghívásra nem lehet – és nem is akartunk – nemet mondani, útitervünket módosítani kellett.
Nem reméltük, hogy felhívásunkra ennyi segítõkész válasz érkezik, kezdeményezésünk mennyi ember érdeklõdését felkelti. Ötleteket kaptunk, hová küldjük levelünket, gratuláltak az ötlethez, utunkhoz sok sikert kívánva, melyet ezúton is köszönünk. Mások csatlakozóként jelentkeztek, és felmerült, szervezzünk csoportot, hogy hagyománnyá váljon a „Kárpát-körút”. Természetesen, minden csatlakozónak nagyon örülünk, akár utazásunk teljes idejérõl, akár annak csak egy részérõl van szó. Ha ehhez bárkinek kedve, ideje lenne, jelezze felénk, hogy a részleteket egyeztethessük.
Mivel Kárpátaljára és Felvidékre kevés helyre tudtuk felhívásunkat továbbítani, innen visszajelzéseket nem kaptunk. Viszont megkerestek a HírTv illetve a Kossuth Rádió munkatársai. Rádió nyilatkozatunk január 23.-án hangzott el (www.erika.cz.-n megtalálható). Külföldi magyarok, számos napilap, kérték, számoljunk be utunk tervezésérõl, alakulásáról.
Körutazásunk elõtt, még valóban sok feladat áll elõttünk. Számos részlet pontosításra vár, jó néhány dolog függõben van. Mindezt nehezítik a hétköznapi problémák, hisz mindketten dolgozunk. A kapcsolattartás sem könnyû hisz Csehországban, Prágában tartózkodunk. Bizonyára felmerül a kérdés, hogy kerültünk ide, de ezt hiszem ez egy másik történet.
Tennivaló tehát akad bõven, szerencsére még van néhány hónap mielõtt útnak indulnánk. Addig is kapjuk bíztató és segítõ leveleket, amelyek sokat segítenek, és lehetõség szerint beszámolunk minderrõl.