KALTENECKER MIKLÓS

MÁRCIUS IDUSÁN
Átvéve: Egyetértés, 2000. március

A március a magyarság számára sok szomorú esemény évfordulója. 15.-e azonban minden mocskolódás és tiltás ellenére is a nemzeti ébredés dicső dátuma maradt. Az eseményeket jól ismerjük, ezért most a megelőző törekvésekkel, következményekkel szeretnék foglalkozni.
A reformkor legfontosabb törekvése a magyarországi ipar és kereskedelem fejlesztése, valamint függetlenítése a Habsburg birodalomtól. Ennek legfőbb akadálya a saját pénzrendszer hiánya. A forgalomban lévő konvenciós német forint papír bankói csak kiváltságos (és kiválasztott) kereskedők által került forgalomba. Ennek az eljárásnak evidens következménye lett az uzsorakamat, a hitelek és pénzváltás alkalmával. A Napóleon elleni háborúk költségeinek pénzrontásból való fedezése az óriási inflációt vonta maga után. Az elértéktelenedés során a bankók 1/25-ödét érték a feltüntetett ércpénzértéküknek. Természetesen az infláció terheit a magyar birtokos és nép képviselte, hiszen a kiszállított terményeikért papírbankókban fizették ki őket.
1816-ban a Rothschild család siet a császár segítségére. Megalapítják az Osztrák Nemzeti Bankot. Az ONB azonban csak névleg nemzeti. A teljesen magántulajdonú bank azonnal munkához lát. Minden olyan embertől hajlandó felszívni az értéktelen pénzt, aki megfelelő arányban kézpénzt fizet a banknak. Megkezdi az új bankók kibocsátását, aminek valódi pénzre történő beváltását garantálja. A baj egyedül a forgalomba hozatallal volt. Ezt ugyanis ismét gondosan kiválasztott kereskedőknek való hitelnyújtással tették. Evvel a lépéssel megnyílt az út a korlátlan gazdagodás és az ősi nemesi családok törleszkedő rokonszenve, vagyis a rang felé.
Az 1825-ös országgyűlésünk megállapítja, hogy a magyar adók, vámok, regálék valamint a pénzveréshez szükséges nemesfémek (a szükséges érceket a magyar bányák adták) az országból kivándorolnak. Nincs az országban a birtokosok és iparosok számára elérhető hitel, azaz pénzhiány lépett fel, ami gátolja a fejlődést, sőt veszélyezteti a gazdaságot. Kimondja, hogy az ONB alapítását elrendelő császári pátenst a pozsonyi országgyűlés nem hagyta jóvá, ezért Magyarország pénzügyeit egy osztrák bank illegálisan bitorolja.
Gróf Széchenyi István dolgozta ki a gazdasági válság megszüntetésének módját. Hitel című munkájában kifejti, hogy a termelés növekedése nem a kiviteltől, hanem a belső fogyasztástól függ, valamint a nemzeti jólét általános növelésével érhető el. Követeli a minden korláttól mentes tulajdonjogot, a közteherviselést és a könnyebb hitelhez jutás feltételeinek a megteremtését. Vállalkozásaiban gyakorlati alapokra akarta helyezni elméleti felismeréseit. Sajnos azonban nem ismerte fel a körülötte lebzselő pénzügyi jóakarók valódi célját. A vállalkozásai közül ugyanis csak a Nemzeti Kaszinóban és az Országos Magyar Gazdasági Egyesületben nem volt jelen a jól szervezett pénzügyi „maffia”, ami valójában a Rothschild család érdekei szerint cselekedett. A szabadkőművesi stratégia, a vállalkozások kezdeti sikerei ellenére bebizonyította, hogy Széchenyi tervei kivitelezhetetlenek.
Az akadályt Kossuth Lajos találta meg. Rámutat, hogy közjogi helyzetünk hátráltatja boldogulásunkat. Éppen ezért nem a gazdasági, hanem a közjogi célkitűzések az elsődlegesek. A közös királyon kívül Magyarország teljesen függetlenítse magát Ausztriától. Ez irányba tett javaslatait sorra elutasítják, ezért társadalmi útra tereli harcát. Az Országos Védegylet bojkottálja az osztrák árukat, így a nemzeti törvény nélkül létrehozza a „védővámrendszert”.
1848. március 3.-án az országgyűlés követeli az ONB nyilvános elszámoltatását, mert az emberek bankókba vetett hite erősen megingott. Mivel mindenki tudta, hogy a bank erre nem lesz hajlandó, a császártól kérték a pénzügyi helyzetről, és a bankók fedezetéről a megnyugtató beszámolót.
Ezen határozatok során következett Kossuth szónoklata, ami közvetlen kirobbantója volt a bécsi, és a pest-budai forradalomnak. A mai napig aktuális beszédében követeli a pénzkibocsátó bank függetlenítését mindennemű magánérdektől, és magántulajdontól. Követeli a banktitok eltörlését, azaz a bank ügyleteiről számoljon el rendszeresen. Ellenkező esetben a kormány a bankok kezébe kerül. Az adósságspirálba keveredett ország vezetése hajlandó mindent elnézni a banknak. Sikeres lépéseket kíván a földművesség, az ipar és a kereskedelem fejlesztésére, valamint garanciát a papírbankók ezüstpénzre váltásáról, az ország egész területén, egységes árfolyamon. Tehát az abszolutizmus helyett alkotmányos rend bevezetését és nemzeti bank alapítását kezdeményezte.
A 13.-ai bécsi országgyűlés határozatot fogad el az új alkotmány lefektetésé-ről. Metternich kancellár a hadsereg kivezénylésével felel. Ferdinánd azonban érezte, hogy az eseményekbe való durva beavatkozás csak elsöprő népfelkelést zúdítana a nyakába, ezért a katonákat visszarendeli, Metternichet pedig tisztségéből felmenti.
1848. március 15.-én, az európai tüntetések hatására, békés népi kezdeményezésű tüntetés hömpölyög végig Pest és Buda utcáin. Az események hatására a király szentesíti április 11.-én a magyar kapitalista fejlődést biztosító törvényeket. Azonban ezek a törvények csak a már kialakult szokásokat, állapotokat rögzítik. Nem jön létre a gazdasági függetlenség és önálló pénzügyi rendszer. A törvények alapján megalakul az első felelős kormány.
Kossuth, mint pénzügyminiszter óriási káosszal találja szemben magát. Az ONB ugyanis azonnal lejárattá tette az összes magyarországi hitelt, a hitel visszafizetésénél nem számítolta le a váltókat, ezen felül menekítette az érc- és a nemesfémpénzt az országból (Kossuth ezt április 19.-én ezt megtiltotta). Az ércbányák zár alá vétele után nekilát a kereskedelmi bank felállításához, ennek lett a feladata a papírpénz kibocsátása. A bankók fedezete kamatozó kincstárjegyek kibocsátása lett a lefoglalt érc és ércpénz értékében.
A horvát bán készülődése és az ONB ellenlépései, nem térítette el Kossuthot a kitűzött céljától, az önálló nemzeti pénzrendszer kialakításától és megszilárdításától. Következetes lépései nyomán kialakuló pénzügyi stabilitás nagy riadalmat keltett a Rothschild családban, hiszen munkája gyakorlati útmutató lehetett volna a többi nemzet számára. Ez pedig a nemzetközi bankkartell bukását jelentette volna mindörökre. Ettől tartva a bankárok, minden befolyásukkal a függetlenség felé tartó magyar nemzetünk ellen uszítják szomszédinkat.
Az új pénz árfolyamát a harctéri események alakítják, a Dunántúl elvesztése után már szinte eltűnt a forgalomból a pénz. Ráadásul Windischgrätz budai bevonulása után a Kereskedelmi Bank alelnöke – Wodianer Samu – a nemesfémfedezetet átjátszotta osztrák kézre. A Debrecenbe mentett pénznyomda azonban üzemelt.
A fedezet elkobzása azonban nem hozta meg a várt eredményt. A Kossuth-bankó továbbra is jól funkcionál. A honvédség, rekvirálás nélkül megkap mindent, az ipari és mezőgazdasági termelés fellendül. 1849 tavaszára a pénz olyan stabillá válik, hogy a Magyarország területén lévő osztrák hadsereg és hivatali apparátus – minden udvari tiltás ellenére – is ezt használja.
Tehát ha egy öntudatára ébredt nemzet pénzügyeinek irányítását a saját kezébe veszi, minden körülmény között (ércfedezet és magas kamatozású külföldi hitelek nélkül) gazdasági fellendülés érhető el. Pénzügyi szabadságharcunk sikeres volt. Bukását nem gazdasági tényezők, hanem a többszörös katonai túlerő okozta. Kossuth vívmányait csak katonai, rendőri és kemény adminisztratív fellépések után tudták felszámolni. A bosszúállásban jeleskedő bresciai hiéna a császáron kívül jól képviselte a háttérből irányító ONB-t is. Julius Jakob Haynau ugyanis anyai ágon Rothschild leszármazott. Szegény nemzetünk így ízelítőt kapott, hogy milyen az, ha egy több ezer éves gyűlöletből és sértettségből táplálkozó családi önkény féktelen dühe a legyőzöttek, kisemmizettek felé fordul.
Most a nagy nemzetközi bocsánatkérések idején, jó volna végre pár bűnbánó szót hallani a legtöbbet „üldözött” és „szenvedett” nép kiviselőitől. A Szabadság-harc több mint 150 éve volt, ennyi idő után módunk van a reális történelemvizsgálatra. Másfél évszázada nem volt Holokauszt, sőt sok kis zsidó is küzdött a nem-zetközi pénzmaffia ellen, hiszen ők sem részesedtek az ONB manipulációinak hasznából. A magyar nemzet azért volt bűnös, mert le akarta rázni a „kiválasztottak” pénzügyi uralmát. A több mint 150 év alatt a történelem sokszor ismétli önmagát. Eddig minden olyan nemzet, aki ki akarta vonni magát a bankterror alól, háborús bűnös, emberi jogi diktátor, agresszor lett, aki megérdemli a sárba tiprást és a megtizedelés. Gondolkodjunk el ezen.

Jelenleg nincs olyan nemzet, amelynél ne tudnánk behatolni odáig, amit az együgyű gójok államtitoknak neveznek. Cion bölcseinek jegyzőkönyve