Némez Henrik: Jó-e Magyarországnak az Európai Unió?

De ha megfigyeljük mindegyik bojkottálónak komoly érvei vannak. Ausztria, mint tudjuk enyhén jobbra tolódott, és annak ellenére, hogy munkaerőhiánnyal (!) küszködik, nem akarja 7 évig beengedni az új tagok állampolgárait dolgozni. Ez így korrekt! Hiszen a bezúduló olcsó munkaerő osztrákok ezreitől venné el a munkát, akik nem hajlandóak az országos átlagjövedelem 20-30%-ért dolgozni. Ellentétben a magyarokkal, akik már évek óta ezt teszik, mind Ausztriában, mind Németországban. Dél-Európa és Írország azt a támogatást félti amitől a visegrádi négyek bekapcsolódásával elesik. Nem csoda, hogy Spanyolország tiltakozik a legjobban, mivel az ő helyzete a legspeciálisabb. Az Európai Unió azt a régiót támogatja, amelynek egy főre jutó BHT-ja nem éri el az Európai Unió átlagának 75%-át. Ez Madridot kivéve egész Spanyolországra kiterjed. Azonban ha a mi statisztikaromboló négyesünk bekerül, az Európai Unió átlaga az egy főre jutó 19800 dollárról 17210 dollárra csökken, a spanyol arány pedig 71%-ról 81%-ra nő. Így Spanyolország elkerül a mézes bödön mellől. A másik négy „csórónak” azért nem ilyen vészes a helyzete, hiszen Írország így is „csak” az EU átlag 71%-át tudná produkálni, Dél-Olaszország 68%-on állna, Portugália és Görögország egy főre jutó BHT-ja is alig emelkedne 40% fölé. De ha már itt tartunk megjegyzem, hogy mi 17%-ot érnénk el, a csehek 14%-ot, a lengyelek és a szlovákok 11-11%-ot. Az egy kieső helyett négy újonc jön, és mindegyik tartja a markát. Ez az amit Dél-Európában és Írországban rossz szemmel néznek, mivel ha több felé kell elosztani a pénzt egyértelmű, hogy mindenkinek kevesebb jut. Még ha Spanyolország ki is esik a visegrádi négyek másfélszer annyian vannak, így a kéregetők száma nemhogy csökkenne, még inkább nő. Az unió felhígulása tehát menthetetlenül beindulna, amiből egyre kevesebben kérnek. A visegrádi országok egy év alatt annyit termelnek, mint Dánia. A gond csak az, hogy ez a kis skandináv ország mind területileg, mind lakosság szempontjából majdnem 13-szor elférne a négyekben. Nyilván ennek az áldatlan állapotnak kívánnak elébe menni, és kezd kirajzolódni az új európai szuperállam körvonala.
A „forró banán” (mely Észak-Olaszországtól a Ruhr-vidéken át Dél-Angliáig elterülő gazdasági övezetet jelöli) kezd kiemelkedni a gazdasági közösségből. Ez a terület, mint tudjuk, az Európai Unió 20%-át foglalja el, de BHT-jának 60%-át adja. Nem véletlen, hogy a szegény Dél-Európát, a stagnáló Skandináviát és a mindig különc Britanniát leválasztva egy új dolog van kialakulóban, ami a közeljövőben az USA gazdasági ellenfele lehet. A 200 millió lakossal és a 4,7 ezer milliárd dollárnyi BHT-val megfelelő ellenpólusa a 261 millió lakosú és 6 ezer milliárd dollárnyi BHT-val rendelkező USA-nak. A Németországból, Franciaországból, a Benelux államokból és Észak-Olaszországból kialakítandó európai szuperállam tehát nem ránk vár. Nem csoda, hiszen területileg alig több mint a duplája a visegrádiaknak, a lakossága viszont 3-szor annyi. A BHT-nk pedig mindössze 3%-a (!) annak, amit ott termelnek. Az egy főre jutó BHT a négyek legfejlettebb régiójában Közép-Magyarországon is mindössze 18%-a a szuperállam átlagának! És még ez is majdnem a duplája a négyek átlagának!
Nem csoda hát, hogy úgy érzik magukat Nyugat-Európában, mint az egyszeri sánta, akit az ördög ahelyett, hogy megszabadította volna a sántaságától, még adott neki egy púpot is.
A gazdasági felsőbbrendűség tehát előhozta a nacionalista széthúzás egy új formáját. Konnacionalizmusukba mi már nem férünk bele. De ha bele is kerülünk, biztos vagyok benne, hogy a perifériára fogunk szorulni., és mindig úgy fognak ránk nézni, mint gyújtogató a vizes szalmára. Én pedig nem igazán megyek oda, ahol nem látnak szívesen. Végezetül, a leírtak fényében felteszem újra a kérdést: jó-e Magyarországnak az Európai Unió?


	NÉMET HENRIK JÓ-E MAGYARORSZÁGNAK AZ EURÓPAI UNIÓ? Ez a kérdés az utóbbi időben egyre sűrűbben merül fel. A laikus válaszoló gondolkodás nélkül igennel felel. De fordítsuk meg a kérdést, és úgy tegyük fel. Jó-e az Európai Uniónak Magyarország? Ugye, hogy erre már nem is olyan egyértelmű a válasz! Bár számomra az. Egyértelműen nem! Hogy miért mondom ezt? Boncolgassuk egy kicsit a témát. Az Európai Unió megalakulásával mindenki a nacionalizmus halálát vetítette előre. De ez szerencsére nem így van, csak egy kicsit átalakultak a dolgok. Ugyanis ha egy nemzet nem nacionalista, akkor az a nemzet meghalt! Az egységes Európa létrejöttével a gazdasági tényezők kerültek előtérbe, és ezek lettek a politizálás mozgatórugói. Az egységhez felül kellett emelkedni a német-francia viszályon, és a kor politikusai ezt megtették. Európa két mondhatni legerősebb állama békejobbot nyújtott egymásnak, és lefektették annak az Európának az alapjait, ami simán veri az egykori szovjet szuperhatalmat, sőt amelynek utódállamai ott rágják a küszöböt a bebocsátásért. Az egykori tanítás, miszerint a népelnyomó kapitalizmus haldoklik, nem bizonyult igaznak. Még túlélte a halálhírét keltőket is! Azt, hogy mennyire él, folyamatosan bizonyítja. Amíg mi a kommunizmust építettük, Európa elrobogott mellőlünk. Sokan ezzel takaróznak. Azt mondják, hogy: „ha nem lettek volna itt 45 évig az oroszok, akkor nem itt tartanánk!” Csakhogy ez féligazság. A féligazságról, pedig mindenki tudja mennyit ér! Az a látványos lemaradás, amit sikerült összeszednünk, az szinte az utóbbi 20 év gyümölcse. Elég csak egy pár szemléltető adat. Például az 1970-es években a bruttó hazai termék (BHT) a Szovjetunióban a legmagasabb, 1,8-szor annyi, mint a második NSZK-ban! Bár ha visszafordítjuk az egy főre jutó BHT az NSZK-ban 2,3-szor akkora, mint a Szovjetunióban. Érdekesség, hogy Ausztria csak 1,4-szer annyit termel, mint Magyarország, és az egy főre jutó BHT-ja is mindössze duplája, még 1980-ban is. A két ország közt ekkor kisebb volt a különbség, mint 1914-ben, mikor az össztermék 1,7-szer annyi volt Ausztriában, mint nálunk, igaz akkor egy főre csak 1,3-szor annyi jutott. 1995-ben viszont már 5,9-szer annyit termel Ausztria, mint Magyarország, és az egy főre jutó BHT-ja 7,5-szöröse a magyarországinak. A gazdasági lemaradásunk tehát egyértelműen a kommunizmus összeomlásának köszönhető, mivel akik korábban sikertelenül építették a szocializmust, azoknak beletört a bicskája a kapitalizmus építésébe. Későn jöttek rá, hogy úgy nem lehet semmit sem építeni, ha közben ellopjuk a szerszámokat! (A félreértés elkerülése végett: nem azt mondom, hogy ha nem omlik össze a kommunizmus akkor maradt volna ez a gazdasági kiegyenlítődés, mivel az csak egy mesterségesen összetákolt valami volt. Csak lássuk mekkora hátrányt szedtünk össze az elmúlt években, a hozzá nem értésnek köszönhetően. N. H. ) Ne csodálkozzunk tehát, ha az Európai Uniónak nem ránk fáj a foga. Az utóbbi időben nem is igazán volt olyan ország Nyugat-Európában, amelyik ne akarta volna eltolni a felvételünk időpontját. Ha visszaemlékszünk, akkor nem a 2004-es dátum volt az első. És ahogy elnézem nem is az utolsó! (Megjegyzem, hogy a cikk 2001-ben íródott, akkoriban semmi sem utalt arra, hogy minket valaha is felvesznek a tagok közé, annyira halogatták a felvételt. Ez azóta szerencsére, vagy sajnos változott, és a 2004-es időpont valósággá vált. N.H.)












	De ha megfigyeljük mindegyik bojkottálónak komoly érvei vannak. Ausztria, mint tudjuk enyhén jobbra tolódott, és annak ellenére, hogy munkaerőhiánnyal (!) küszködik, nem akarja 7 évig beengedni az új tagok állampolgárait dolgozni. Ez így korrekt! Hiszen a bezúduló olcsó munkaerő osztrákok ezreitől venné el a munkát, akik nem hajlandóak az országos átlagjövedelem 20-30%-ért dolgozni. Ellentétben a magyarokkal, akik már évek óta ezt teszik, mind Ausztriában, mind Németországban. Dél-Európa és Írország azt a támogatást félti amitől a visegrádi négyek bekapcsolódásával elesik. Nem csoda, hogy Spanyolország tiltakozik a legjobban, mivel az ő helyzete a legspeciálisabb. Az Európai Unió azt a régiót támogatja, amelynek egy főre jutó BHT-ja nem éri el az Európai Unió átlagának 75%-át. Ez Madridot kivéve egész Spanyolországra kiterjed. Azonban ha a mi statisztikaromboló négyesünk bekerül, az Európai Unió átlaga az egy főre jutó 19800 dollárról 17210 dollárra csökken, a spanyol arány pedig 71%-ról 81%-ra nő. Így Spanyolország elkerül a mézes bödön mellől. A másik négy „csórónak” azért nem ilyen vészes a helyzete, hiszen Írország így is „csak” az EU átlag 71%-át tudná produkálni, Dél-Olaszország 68%-on állna, Portugália és Görögország egy főre jutó BHT-ja is alig emelkedne 40% fölé. De ha már itt tartunk megjegyzem, hogy mi 17%-ot érnénk el, a csehek 14%-ot, a lengyelek és a szlovákok 11-11%-ot. Az egy kieső helyett négy újonc jön, és mindegyik tartja a markát. Ez az amit Dél-Európában és Írországban rossz szemmel néznek, mivel ha több felé kell elosztani a pénzt egyértelmű, hogy mindenkinek kevesebb jut. Még ha Spanyolország ki is esik a visegrádi négyek másfélszer annyian vannak, így a kéregetők száma nemhogy csökkenne, még inkább nő. Az unió felhígulása tehát menthetetlenül beindulna, amiből egyre kevesebben kérnek. A visegrádi országok egy év alatt annyit termelnek, mint Dánia. A gond csak az, hogy ez a kis skandináv ország mind területileg, mind lakosság szempontjából majdnem 13-szor elférne a négyekben. Nyilván ennek az áldatlan állapotnak kívánnak elébe menni, és kezd kirajzolódni az új európai szuperállam körvonala. A „forró banán” (mely Észak-Olaszországtól a Ruhr-vidéken át Dél-Angliáig elterülő gazdasági övezetet jelöli) kezd kiemelkedni a gazdasági közösségből. Ez a terület, mint tudjuk, az Európai Unió 20%-át foglalja el, de BHT-jának 60%-át adja. Nem véletlen, hogy a szegény Dél-Európát, a stagnáló Skandináviát és a mindig különc Britanniát leválasztva egy új dolog van kialakulóban, ami a közeljövőben az USA gazdasági ellenfele lehet. A 200 millió lakossal és a 4,7 ezer milliárd dollárnyi BHT-val megfelelő ellenpólusa a 261 millió lakosú és 6 ezer milliárd dollárnyi BHT-val rendelkező USA-nak. A Németországból, Franciaországból, a Benelux államokból és Észak-Olaszországból kialakítandó európai szuperállam tehát nem ránk vár. Nem csoda, hiszen területileg alig több mint a duplája a visegrádiaknak, a lakossága viszont 3-szor annyi. A BHT-nk pedig mindössze 3%-a (!) annak, amit ott termelnek. Az egy főre jutó BHT a négyek legfejlettebb régiójában Közép-Magyarországon is mindössze 18%-a a szuperállam átlagának! És még ez is majdnem a duplája a négyek átlagának! Nem csoda hát, hogy úgy érzik magukat Nyugat-Európában, mint az egyszeri sánta, akit az ördög ahelyett, hogy megszabadította volna a sántaságától, még adott neki egy púpot is. A gazdasági felsőbbrendűség tehát előhozta a nacionalista széthúzás egy új formáját. Konnacionalizmusukba mi már nem férünk bele. De ha bele is kerülünk, biztos vagyok benne, hogy a perifériára fogunk szorulni., és mindig úgy fognak ránk nézni, mint gyújtogató a vizes szalmára. Én pedig nem igazán megyek oda, ahol nem látnak szívesen. Végezetül, a leírtak fényében felteszem újra a kérdést: jó-e Magyarországnak az Európai Unió?