KLICSU FERENC

A KÁRPÁT-MEDENCEI KÉZMŰVES, ÉS HAGYOMÁNYÁPOLÓ TÁBOR LÉTREJÖTTÉNEK ELŐZMÉNYEI

1998-ban sikerült kijutnom Moldvába, pontosabban Pusztinába, egy csángó magyarok által lakott településre. Ekkor szembesültem azzal a szomorú ténnyel, hogy az ott élők nem használhatják anyanyelvüket semmilyen hivatalos helyen, iskolában, óvodában, sőt még a misét is románul kell hallgassák.
Ez a tény nagyon elszomorított, mert pl. az a rengeteg gyerek, akikkel találkoztam rövid ott tartózkodásom idején, ugyan beszélte a magyart, de érezhetően román szavakkal keverve. Azt gondoltam, hogy valamilyen formában segíteni kellene nekik.
Néhány napot eltöltöttem a Moldvai Csángómagyarok Szövetségének akkori elnökségével, s az akkor hallottak még jobban arra ösztökéltek, hogy valamilyen formában támogatást kell nyújtani az ottaniaknak, a tömbben élő magyarságtól oly távolra szakadottaknak.
Mire haza értem, kezdett valami konkrétum is körvonalazódni, amit néhány ismerősömmel meg is osztottam. Természetesen ők is nagy örömmel fogadták az ötletet, ami nem más volt, mint hogy a településünkön már működő gyermek kézműves táborba hívjunk meg moldvai gyerekeket, akik bemutatják nekünk viseletüket, dalaikat, táncaikat, s egy kicsit közelebb kerülünk hozzájuk, ők pedig eltölthetnek nálunk két hetet, gyakorolhatják az anyanyelvünket, s elmélyíthetjük bennük az identitás tudatot, de természetesen igyekezzünk nekik tartalmas, színvonalas kikapcsolódást is biztosítani itt létük alatt. 
Az ötletet tettek követték, s ennek köszönhetően 1999-ben 19 gyerek s kísérőik tölthettek el nálunk közel két hetet. Természetesen az anyagi feltételeket pályázati úton teremtettük meg, melynek a jogi hátterét a „Tuzsér Községért” Közalapítvány vállalta magára, s teszi ezt még most is.
A rendezvény sikeres volt, annyira, hogy úgy gondoltuk, éreztük, hogy ezt akár rendszeresen is megszervezhetjük a jövőben!
2000-ben, a Millennium jegyében, szellemiségében sikerült a táborunkat bővíteni, mégpedig úgy, hogy más határon túli, magyarlakta területről is hívtunk meg gyerekeket.  
Innentől kezdve minden évben sikeresen megrendeztük ezt a tábort, s most már minden évben 10-12 tájegységről tudunk csoportokat fogadni, számos, állandó jelleggel, résztvevő egyesülettel, alapítvánnyal, iskolával tartva a kapcsolatot, szórványban és egységben élőkkel egyaránt.
A rendezvény időközben felvette a Kárpát-medencei kézműves és hagyományápoló nevet, mégpedig azért, hogy a tábor céljait bárki, már az első találkozás alkalmával felismerje, megtudja. A harmadik, szintén nagyon fontos cél, az az, hogy a gyerekekben elültessük a magyarság tudatot, ill. elmélyítsük azt. Ráébresszük őket arra, a páratlanul gazdag magyar kultúra, azon belül is a népi hagyományaink őrzése, ápolása elsősorban rajtuk, rajtunk múlik, -hiszen ez a korosztály fogja tovább adni gyerekeinek-, mert e kincs őrzésével, gazdag örökséget hagyhatunk az utánunk jövőknek, de csak akkor, ha ennek a kincsnek már mi is a birtokában vagyunk, tulajdonosává válunk.
A kezdeti nehézségek után, mostanra már számos határontúli néprajzi, földrajzi tájegység kapott meghívást táborunkba, szám szerint 15.
Ezek a következők:
Zoborvidék, Garam-mente, Palócföld, Kárpátalja, Szilágyság, Mezőség, Kalotaszeg, Dévai árvaház, Kis-Küküllő-mente, Gyergyó, Gyimes, Moldva, Hétfalú, Vajdaság, Baranya-háromszög.
Ezek a csoportok elhozták magukkal népviseletüket, népzenéjüket, népdalaikat, néptáncukat, népszokásaikat, melyet egymásnak megmutatva, ráébresztettek minket arra, hogy a magyar népi kultúra csodálatos, páratlan, sokszínű, s mégis hasonló.
Igen, hasonló, hiszen egy tőről fakad.
Természetesen táborainkban bepillantást nyerhettünk a különböző kézműves foglalkozásokon keresztül a magyar díszítő népművészet műhelymunkáiba.
Megismerkedhettünk: szövéssel, rongy-, és csuhébaba készítéssel, gyöngyszövéssel-, fűzéssel, fafaragással, fazekassággal, nemezeléssel, bőrözéssel, kosárfonással, makramézással, batikolással, üvegfestéssel, gyurmázással. 
Mindezek mellett igyekeztünk a táborlakóinak egyéb, a nyaralás fogalom körébe tartozó foglalatosságokat biztosítani, természetesen a tábor célkitűzéseit figyelembe véve, ill. a településünk egyik fontos adottságát kihasználva, a Tisza habjaiban hűsöltünk számtalanszor, időjárás függvényében.
Számos alkalommal szerveztünk kirándulást, az utolsót 2003-ban, anyagi természetű okok miatt.
Jártunk: Egerben, a várban, a Bazilikában, Budapesten a Parlamentben, láttuk a Szent Koronát, Ópusztaszeren, megnéztük a Feszty-körképet. Jártunk Kőkapun, Sárospatakon, aztán az utolsó alkalommal Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei körutat tettünk. Érintettük Tákost, Csarodát, Tarpát, Túristvándit, Szatmárcsekét.
A vendégek szórakoztatására, s a mienkre is, számos, neves előadóművészt kértünk fel egy-egy előadás megtartására.
Vendégeink voltak: Petrás Mária, Kóka Rozália, Fábián Éva, Juhász Zoltán, Berecz András
Többször jártak nálunk a tuzséri Hagyományőrző Harci Klub tagjai, akik nem csak bemutatták eleink harci szokásait, de fegyvereiket ki is próbálhatták a tábor lakói.
Mivel a gyerekektől elvártuk a saját népzenéjük, néptáncuk bemutatását, természetesen igyekeztünk -lehetőségeinkhez képest- zenekarokat meghívni, s a hangulatok fokozása érdekében élő táncházakat rendezni, ami tánctanulásra is tökéletes.
Járt nálunk: a Szeredás népzenei együttes, Hódorog András és Legedi László moldvai furulyások, a Zurgó együttes, a Mokányos együttes és barátaik, a Bürkös Banda, az Első Magyar Tekerős Együttes. S egyszer ellátogatott hozzánk a nyíregyházi Dongó együttes is.
Összeségében a táborunkban ez idáig, a 15 néprajzi és földrajzi tájegységből, 68 határontúli település bevonásával megfordult 300 gyerek és kísérőik, 189 tuzséri gyerek és foglalkozásvezetőik.
A település lakói számtalan esetben bizonyították, hogy szívükbe zárták e tábor lakóit, hiszen számos esetben kaptunk gyümölcsöket, zöldségeket, láda, ill. kosárszámra. Gyakori az a példa is, hogy a tuzséri családok alig használt, jó minőségi ruhákkal kedveskednek vendégeinknek, főleg a Moldvából, Gyimesből érkezőknek.
A település vezetői, intézményei mindig nagyon segítőkészen álltak a táborok sikeres megrendezéséhez, technikai lebonyolításához. Ezúton is köszönetünket fejezzük ki nekik, de nem csak nekik, hanem mindazon államszerveknek, intézményeknek, alapítványoknak, egyesületeknek, magánembereknek hazán belül és kívül, akik ezt a kezdeményezést felkarolták, s ezek tartalmas, magas színvonalú, immár hagyományosnak nevezhető megrendezéséhez anyagiakkal hozzájárultak.
Külön köszönet Borkó Károly volt országgyűlési képviselőnek, aki 7 alkalommal volt a tábor fővédnöke, s míg tehette, számos követ mozgatott meg a szellemi és anyagiak előteremtése érdekében.
Köszönet még Dr.Ratkó Lujzának, néprajzkutatónak, kandidátusnak, aki számos alkalommal állt rendelkezésünkre, s jelenlétével, szakmai hírnevével emelte táborunk rangját, értékét.
Úgy gondolom, hogy ezek, s az ehhez hasonló rendezvények nagymértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy mind határon túl, s belül felismerjük és ápolni, őrizni tudjuk magyarságunkat, magyarságunk fontos részét képező népi értékeinket.