NÉMET HENRIK

A BENES-DEKRÉTUM GAZDASÁGI KÖVETKEZMÉNYEI
Ez a cikk megjelent a Demokrata címû újságban is, jóval az Orbán Viktor által kirobbantott botrány után, és ráadásul erõsen „megvágva”.


Napjaink legújabb vitaforrása az a dekrétum, amit sokan még a mai napig sem ismernek teljesen, de már most lerágott csontnak tartanak. Nem ismerik cikkelyeit, de azt hajtogatják, amit a bal-liberális sajtó, hogy olyan rég volt, minek macerálni. Nem is sejtik, mi rejlik mögötte, és azt hiszik, hamar lecseng ez az egész õrület. Pedig mekkorát tévednek! A java szerintem, még hátravan!
Mirõl is van szó? Vegyük át még egyszer, de csak nagy vonalakban.
A dekrétumok ugyebár a kollektív bûnösség elvén alapulnak, amit elítél a civilizált Föld valamennyi civilizált társadalma. A gond itt kezdõdik. Ha a civilizált Föld valamennyi civilizált társadalma azt fogja mondani, hogy Csehországnak nincs igaza, akkor Németország ki nyitja a száját, és akkor egy civilizált (?) társadalommal kevesebb lesz a Földön.
Mire gondolok?
Arra, hogy ha Németország felébred 50 éves holokausztos csipkerózsika álmából, és az asztalra csap, akkor itt érdekes dolgok fognak történni. Mivel két vesztes világháború után újra õ a világ második legerõsebb állama, nem fogja tûrni, hogy egy olyan kis nép, mint a csehek, ugrassák. Németország ugyanis a gyõztesek békéjével háromszor akkora „holokausztot” szenvedett el, mint a zsidók. A második világháború után 18 millió (!) német volt kénytelen elhagyni a szülõföldjét, és ebbõl 3 millió a szudéta-német, akit Benes üldözött el az otthonából.
Nem kell bemutatnom ezeket a németeket, hisz tudjuk, hogy nagy részük abban a Bajorországban lett letelepítve, ahol a mostani (jobboldali) miniszterelnök jó eséllyel pályázik a kancellári posztra. De ha nem is nyer, régóta tudjuk, amit Bajorország mond azt mondja Németország.
Csak egy csöppnyi adalék, hogy mitõl kell félnie Csehországnak. Ha a holokauszt mintájára Németország is beadja a kártérítési igényét az mit jelent a cseh gazdaságra nézve? Vegyünk személyenként csak 10 ezer dollár kártérítést, ami nem is sok, hiszen alig 3 millió forintnak felel meg, és a szudéta-németeket, akiket a felvidéki magyarokhoz hasonlóan 50 kilós csomagokkal átdobtak a határon, jóval nagyobb anyagi kárt szenvedtek, 3 millió embernél ez már 30 milliárd dollárt jelent. Szép összeg, mondhatná a hozzá nem értõ, de a szakember egybõl felkapja a fejét. Mennyi is a cseh GDP? 26 milliárd dollár! Tehát Csehország az egy év alatt megtermelt bruttó nemzeti össztermékének a 115%-át volna kénytelen Németország számára kifizetni. Ez pedig tudjuk mit jelent.
De mi a helyzet Szlovákiával? Hiszen a dekrétumokat õk sem törölték el! És ha Németország kinyitja a száját, akkor Magyarországnak sem szabad csendben maradnia! A szlovák-magyar lakosságcsere, amikor 73273 szlovák önkéntes költözött a 68407 kitelepített magyar helyére, már önmagában is vérlázító, de a csehszlovák kormány ettõl jóval több magyart kényszerített szülõföldje elhagyására. Szerény számítások szerint is ez 200 ezer ember, de kárpótlásra tarthatna igényt az a félmillió amely ottmaradt a Felvidéken, és átélte a poklot, csak azért, mert magyarnak született.

 
Gyanítom, hogy ha maradunk a 10 ezer dolláros „átlagárnál”, és 700 ezerre tesszük a kárpótlandók számát, itt is érdekes számokat kapunk. Ez a 7 milliárd dolláros kiadás igencsak megviselné a szlovák gazdaságot, ahol a bruttó nemzeti össztermék 11 milliárd dollár.
Az elinduló lavinát már nem is vizsgálom. Csak annyit kérdezek: Mi lesz veled Csehszlovákia?